Nagypénteki kételyeink – a feltámadás előtt

„Nos, Jézus, az Istennel való találkozást közvetlenül megelőzve megéli ezt a »kiüresedési szintet«, amikor a bűnök terhe, »isten visszahúzódása« olyan rettegéssel és magánnyal tölti el szívét, hogy az már az ateizmus látszatába csap át. Ez a megtisztulási folyamat része, mely után a hit puszta megélésnél magasabb szintre lép majd és felkészül a találkozásra. Máté evangéliuma pontosan ezzel igyekszik hangsúlyozni Jézus emberi voltát. Mert Jézus Isten fia ugyan, de emberi minőségben jelenik meg közöttünk, így meg kell élnie az emberi létből fakadó szenvedést. Sőt: végül is pontosan az a lényeg, hogy Jézus önként és értünk vállalja fel az emberi egzisztenciában rejlő szenvedést.

Mondhatjuk azt is, hogy

az emberi létben rejlő legnagyobb szenvedés maga a kétely, és az ezzel járó szorongás – nos, Jézus ezt is felvállalja helyettünk a kereszten.

Az antitézist pedig hamarosan a szintézis követi majd. Krisztus egyesül az Istennel, majd harmadnapra feltámad.

Ez a Passió, ez a Nagypéntek lényege – Jézus szenvedéstörténetének csúcspontja. Minden más pedig az emberre, azaz miránk tartozik. Vajon élni tudunk-e a megváltás lehetőségével?”